Új emberiség

Érzelmi evolúció

Az embernek egyikfő érzelmi aspektusa a bizonytalanság, és a biztonság keresése.  Mint minden evolúciós folyamat, az érzelmeknek is van forrása és gráfja. (fa struktúrája )

Bizonytalanságból és a biztonságból fakadó elsődleges indulatok érzése, amiket múlt vagy jövőképek kivetítésével hoz létre az ember a

Remény           és a                   Félelem

Az indulatok,  legyen az + vagy - , "indulnak,  feldúlnak, mozdulnak, belülről  teremtenek, érzelmeket rángatnak, mozgatnak.. 

Mindkét indulat vagy azokból elágazó érzések, dúlások ( pl. aggódás, ragaszkodás,) ismétlődései ,érzelmi mintákat hoznak létre, hangulatokat, ami "hosszútávon" a testre, a lélekre károsan hat.  Pl. görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit jónak tapasztalt érzésnek, érzelemnek élt meg, szeretné újra és újra létrehozni, reménnyel, képzeletek alapján,  megtartani a tegnap (múltban) még jelenként átélt jó érzést épp olyan beragadtság, mint az aggódás hangulatában rekedés alaptalanul.

Ha nem valós, vagy akár ha nem pozitív, de már többször bejárt út,   biztosnak, ismerősnek véli , érzi az ember. Azt mondja rá, a  biztos rossz jobb, minta bizonytalan, nem ismert. 

A remény és a félelem dinamikája, a fejlődés lendülete a biztos felé,  nem engedik a jelenbenlét bizonytalanságának ismeretlenségének, érzésének megtapasztalását, mert az ismert elképzeltség az alapjuk. Duális párok, amik mindig egyensúlyban vannak, ellentétek amik nem szemben állnak, de hogy melyik több és kevesebb, az változó, amíg ebben tapasztal az ember.

Ha a jelenben érzi az ember a reményt, és a félelmet, vagy azok hangulati mintáit, akkor is múltból, korábbi tapasztalatból vagyis illúzióból fakadó gyökere tartja fenn, és vetíti ki a jelenen keresztül a jövőbe.

Ekkor fejlődésképtelen helyzetbe kerül, (tércsapdába, ismétlődő időhurokba) beragadásba. A kiút az eltávolodás mindkettőtől, a harmadik, a változó választása. 

 A fejlődés során, a bizonytalanság, átvált félelem nélüli ismeretlenségbe, a kapaszkodó nélküliség megtapasztalásba.

Az érzékelés, a pillanatnyi esemény hatása, ami nem régi érzelmi minta. Nem jobb félni, mint megijedni! Aki a félelem nélküli ismeretlenség útját járja nem fél, és nem ijed meg.

 A fejlett tudatnak már nincs szüksége belső indulatokra ahhoz, hogy létezésének magasabb fokára lépjen.

A képzelet által eddig létrehozott terekben nem találja meg Magát. 

A következő lépcsője az érzelmi evolúciónak, amivel „meg kell küzdenie magával” minden embernek, aki önmagát keresi, az ismeretlenség hullámába szörfözni, áramolni.

A hullám, ami a Napok Szívéből ered, ha éled  jelen pillanataid, a Szívteredben életed dallamává szövi a holnapod.

2017.05.02.